Az önkényes lakásfoglaló, aki más tulajdonában álló (üres) lakásba beköltözik anélkül, hogy erre szerződés vagy más megállapodás feljogosítaná.

Azon személyek akik a tulajdonos tudtával, valamely szerződés (pl.: bérleti szerződés) vagy megállapodás (tipikusan szívességi lakáshasználat) alapján lakják az ingatlant, és a tulajdonos jogszerű felszólítása ellenére nem hagyják el más körbe tartoznak, mint a fent említett önkényes lakásfoglaló. Elemi különbség, hogy az önkényes lakásfoglaló az ingatlan tekintetében sosem rendelkezett jogcímmel arra, hogy abban lakjon, míg a másik esetben az ingatlan használójának volt jogcíme arra, hogy lakja a lakást, azonban az valamely okból megszűnt.  A gyakorlatban azért bír jelentőséggel a fenti megkülönböztetés, mert a két esetben a bírósági eljárás jelentősen különbözik egymástól.  

Míg önkényes lakásfoglalás esetén a tulajdonos nemperes eljárás keretében, addig az utóbbi esetben főszabály szerint peres eljárás keretében kérheti a bíróságtól az ingatlan elhagyására történő kötelezést.